Kezdőlap arrow Zetelaka története arrow Mondák, legendák
  • Hungarian
  • Romana
  • English
  • German
  • Spanish  - Espańol Formal Neutro Usted
Kezdőlap
Hírek, események
Szerkesszük együtt!
Fekvése
Szálláshelyek
Turizmus
Zetelaka története
Zetelaki Plebánia
Zeteváraljai Plebánia
Testvértelepülések
Dr. Boros Fortunát Középiskola
Régi képek
Emlékhelyek
Hagyományaink
Erdélyi konyha
Székely góbéságok
Időjárás
 
Társoldalak
autoclubtravel
 
euromiskolcLogo.jpg
Hírlevél

 Feliratkozás

Statisztika
Látogatók: 759902
Mondák, legendák
Zete vára mondája PDF

Zeta vára mondája

 

zete_vara.JPGA monda szerint a várat egy Zeta nevű büszke nagyúr építette, nem sokkal azután, hogy a magyarok keresztény hitre kezdtek térni. Fényes, nagy palotája volt neki Cseleházán, azt azonban földig rombolta és várat épített a falu feletti hegyen, hogy ne tudják ráerőltetni az új vallást.

Zetának két lánya és egy fia volt. A lányok fenn laktak a várban, de a fiú ritkán ült otthon, sok háború volt, állandóan csatákban vitézkedett. Sokáig hírt sem hallottak felőle, aztán váratlanul hazajött. De akkor már áttért a keresztény hitre. Próbálta rábírni konok apját és lánytestvéreit, térjenek át ők is az új hitre. Ők azonban hajthatatlanok maradtak. A büszke várúr megátkozta az ősi hitét megtagadó fiát és új Istenét. Abban a pillanatban akkorát dördült az ég, hogy a szikla megrendült belé, a büszke vár összeomlott maga alá temetve az öreg Zetát és két lányát. Csak a fiú menekült meg: fehér lovával leugratott a vár fokáról, és semmi baja nem esett.  Az összeomlott vár maga alá temette a dölyfös nagyúr rengeteg kincsét is. Az omladék alatt, nehéz vasajtó mögött van ma is Zeta tengersok kincse. Ez a vasajtó minden évben egyszer megnyílik, Szent György napjának éjjelén…

Sok száz esztendő múlt el Zeta várának összeomlása óta, s Szent György napján sok ember próbált már szerencsét, de aki egyszer bement a vasajtón, többé nem került vissza. Mind azt szerették volna, hogy a tenger kincset egyszerre hozhassák ki. Ám mire összeszedték a sok kincset és kifelé indultak, a vasajtó már bezárult, s többé nem látták az áldott napsütést. Élt azonban 200 évvel ezelőtt egy Botházi nevű ember, aki elhatározta, vele nem fog megtörténni ugyanaz, mert ő csak egy tarisznya aranyat hoz majd ki. Eljött Szent György napja, éjfélkor szörnyű nagy lángokat vetett a vasajtó és mindjárt ki is nyílt, rettentő dübörgéssel. Botházi ott volt idejében, be is lépett nagy bátran. Szeme-szája elállt a csodálkozástól: a nagy pince tele volt arannyal, ezüsttel, gyémánttal, szinte megvakult a csillogástól. A nagy halom kincs tövében Zeta lányai aranyhímet varrtak. Serényen nekifogott és egykettőre telemarkolta tarisznyáját arannyal. De a kapzsiság ördöge nem hagyta nyugton, lekapta fejéről a kucsmáját és telemerte azt is. Aztán még a zsebébe is gyömöszölt két marék kincset. Csak akkor tért észhez, amikor a lányok megkérdezték, velük akar-e maradni. Futott ki a pincéből, ahogy csak bírt. De éppen akkor, amikor fél lábbal már kilépett az ajtón, nagy robajjal becsapódott a vasajtó s odacsípte a másik lábát. Kihozta a kincset, de egyik lába ott maradt. Meggazdagodott Botházi, de nem volt Isten áldása rajta: ahogy jött, úgy el is ment a sok pénz, s Botházinak nem maradt semmije, csak csúfneve: Sánta Botházi. Azóta békén varrhatnak aranyhímet Zeta lányai, nem háborgatja őket senki.

 
A Fűzkút mondája PDF


desag.JPG    A kút valahol a Cselében van, a falu régi helyén. Csodálatos forrás az még ma is: sohasem fogy ki, vize a legmelegebb nyárba is nagyon hideg, s körülötte mindig zöldell a fű s néhány bokor. Ez a forrás valamikor tisztavizű kút volt, s mellette állt egy hatalmas fűzfa, ami szinte befedte. Ezért nevezték fűzkútnak.
    Sokszáz évvel ezelőtt a falu még kicsi volt, s szinte mindenki onnan vitte a vizet. A tatárok közeledtének hirére megmozdult a falu. Mindenki menekitette kicsi vagyonkáját. A falu vénei azon tanakodtak, hova rejtsék el a harangokat és a sok egyházi drágaságot.Végül is úgy döntöttek, hogy a Fűzkútba rejtik el a harangokat és a falu egyéb kincseit. Egyesek még a pénzüket is vasládába zárva a vízbe dobták.Valahánnyan azt remélték, hogy a tatárok elmenetele után kiszedik a harangokat és minden egyebet.
    De nem így történt. A tatárok felégettek a falut: sokan meghaltak, a prédálók keresték a harangokat, kincseket, szentségeket: nem találták. Vallatták az embereket. Az asszony félelmében elárulta a titkot. A tatárok a kút felé iramodtak. Horgas fákkal, karókkal kavarták a vizet. Nagy köveket dobtak, hogy megcsendüljön a harang. Meg is csendült. Beleugrottak a vízbe, de nem tudtak az aljára érni, mert mindig lejjebb süllyedt. Sokan a vízbe fulladtak. A tatárok tizenkét szekér kővel és tizenkét szekér ággal rakták meg a kutat s felette a földet is elegyengették. A nagy fát is kivágták és ágait elégették.
    A vizzsatérő lakosok sokáig nem találták meg a kutat. Egyszer aztán a gyökere az öreg fűznek zöldágat hajtott. Lassan sötétebbzöld fű kezdett nőni a kút helyén, s egy idő után forrás fakadt. Sokan probálkoztak a kincsek kiásásával, de az mindig lennebb süllyedt a földben. A forrás azonban ma is megvan, de hogy a régi kúttól mennyire található, azt nem lehet tudni.
    Biró Árpád (dancsói) szerint most látható a Fűzkút azon a helyen, ahol az 1200-as években volt Zetelaka a mai Csele dűlőben. A Fűzkút egy halvány domb szélén van éppen ott, ahol a tatárok azáltal elpusztított templom állott.
    A monda szerint ezen a helyen ásták el a templom harangját. Az elásott harang körül víz fakadt, amely a harang kerületének megfelelően állandóan forrik. Tehát a monda szerint az akkor elásott harang körül folyik a Fűzkút vize.
    A jelenlegi nevét onnan kapta, hogy a forrás körül fűzfabokrok honosodtak meg. A régi öregek elbeszélése szerint az akkori falu papja elmenekítette a könnyebben mozgatható tárgyakat, amelyeket a falutól keletre (a régi falutól), a Dorma ormojában levő három halom egyikében titokban rejtették el, de azt a mai napig sem lehet tudni, hogy melyik halomban.
 
A sósvíz-kútja mondája PDF

A régi kúttól (Fűzkút) keletre és a mai Zetelakától északra a Nagy-Küküllő partján van egy domb. A domb alatt van a sósvíz kútja. A vize sós. A régmúlt ínséges esztendőkben, amikor nehezen lehetett az állatok részére a sóhoz hozzájutni, innen biztositották a sósvizet. Ezt a területetnagy kiterjedésű nádas, ingovány vette körül. A régi öregek ezt a helyet "lüdérctanyának" nevezték el, mert minden éjjel itt látták elvonulni a lüdérceket, különböző tüzek formájában. Ez a jelenség nem volt más, mint a mocsárgáz feltörése: a gáz a levegő oxigénjével való érintkezés pillanatában lángralobbant és különböző fényű tüz alakjában vitte tovább a szél.
 
A cégéres-kút mondája PDF

    A mai Zetelakától északra kb. 4-5 km-re a Bükkalja (Bikaalja) külső szélében az erdős területen van egy "Cégéres" nevet viselő kút.
    Ennél a kútnál volt a múlt idő betyárjainak, a ló- és marhatolvajoknak a találkozó helye. Itt adták vagy cserélték el a lopott lovakat, szarvasmarhákat. A Cégéres-kútnál sok jó vásár után, nagy áldomásokat ittak – beszélték nagyapáink,dédapáink. A név onnan ered, hogy ennél a kútnál mondta az egyik egykori híres ló- és marhatolvaj, miszerint:- Én mindig olyan lovat vagy szarvasmarhát viszek eladásra, hogy az egész ló- és szarvasmarhavásár "cégére" lehetne.
    A Cégéres-kút helyén ma egy bővizű forrás van: csillogó, üde, friss vízzel kinálja az arra járó, a körüllötte pihenő embereket. De ezek az emberek ma már nem azért telepednek ide, a kút köré, hogy állataik megpihentetése utján útjukba vegyék az Oroszhegy, Szentkirály, Korond, Parajd vagy Szováta mezején tartandó állatvásárokat.
 
© 2010 Zetelaka község
XENZOR PRO! - web design, hosting and professional internet services