Székelykapuk

A népi alkotómunka remekmûveihez tartoznak a székelykapuk. Tulajdonképpen a székely nép keblébõl fakadó szimbólum rendszereit foglalja egybe. Alkotások, amelyek meghatározóak az udvarhelyszéki székely falvak építészetében, arculatában. Idõtlen idõket átélt, több generáció járt ki - be alatta. Társadalmi élettevékenységünk a kapun keresztül zajlik, innen lépünk ki az „életbõl" egy közösségi életbe és ezen térünk vissza szereteteinkhez. Közös örökségünk, otthonunk, szülõfalunk kincse, melyet ismernünk, ápolnunk s továbbadnunk kell.

Zetelakán 151 családnak van nagy „kötött nagykapuja".Hat régi kapu nincs eredeti helyén, a falu különbözõ helyén vannak kiállítva, illetve a közeljövõben állítódnak

Csergõ Bálint (1977) statisztikai adatai alapján tudjuk, hogy 430 székelykapu volt Zetelakán. 2008-ban a székelykapuk adatbázisának elkészítésekor ezekbõl a kapukból mára csak 130 kapu áll helyén, azaz a régi kapuk közel 75%-a tûnt el 30 év alatt.

- a galambdúcos udvarhelyszéki székelykapu szerkezete -

Piscul porþi (Tetõ nyárs)
Acoperiº de ºindrilã (zsindelytetõ)
Porumbar (galambdúc)
Stâlp (kapuzábé)
Grindã mare (kontyfa)
Colþar (hónaljkötések)
Fruntar (kaputükör, kapucímer)
Portiþã ( kis nyiló)
Poartã (nagy nyiló)
Palmieri (palmetta)
11. Rozete sulptate-colorate (festett-faragott rozetta
Elemente decorative la marginea stâlpilor ( peremdízsek)
Motive de baza ( kezdõ motívumok a zábén)
Lujere cãþãrãtoare (indák, életfa)

Kaputükör

indázat kacsokkal (vörös), hónaljrügyekkel (zöld) és boldogasszony levelekkel (kék)

Kapuzábé (kapuláb)

palmetta a kapuzábé végzõdésében

Rozetta

Kötõgerenda

A székelykapukra vonatkozó szakirodalom vizsgálataira támaszkodva a legrégebbi kapu Zetelakán, amirõl említést tesz a szakirodalom 1807- bõl való. Huszka József a kapu illusztrációját és feliratát is közli, egy díszes oszlopos székelykapu. A kontyfa kiskapu fölötti részén „Anno 1807 die 26 juni", a kiskapu ívén: „A bejövönek szállás a kimenõnek békesség". A nagykapu ívén pedig a következõ volt olvasható : Ezen felálló kaput az Úristennek engedelmébõl építteté Nagy József és felesége Bíró Borbára asszony. (Huszka József: A székely ház. Bp.1895). Ma már tudomásunk szerint nem létezik, a múzeumban pusztult el.

Székelykapu 1807- bõl, Zetelakán (Huszka József: A székely ház. Bp.1895)

További régi zetelaki kapunk 1825 - bõl való és a Csíkszeredai Székely Múzeum gyûjteményébe találjuk. Egy másikat pedig szakirodalomból ismerjük, ma már nem tudunk róla. Felíratát és képét Huszka könyvébõl ismerjük. „ Építették Bethlenfalvi Pál István és Biró Mária aszony Anno 1825-dik junii"

Székelykapu 1825-bõl Zetelakáról. (Huszka József: A székely ház. Bp.1895)

1829- bõl származik a lebontott oszlopos székelykapu. 1835-re datálható az eredeti helyén álló Simma Béla portája elõtt álló székelykapu (Zetelaka 1138).

A legrégebbi Zetelakán található székelykapunk 1829 - ben készült oszlopos díszítésû, pillanatnyilag lebontva õrzi a település. Motívumai nagy részét kiszedéses technikával faragták. Oszlopai finom megmunkálásúak. Oszlopfõje tulipán kiképzésû, amely fölött a voluta (csiga) következik, majd a kis párkányzat fölött öt levélbõl álló mélyített, karéjos pálmadísz található. A kontyfát is gyönyörûen kifaragták, egy vaskos inda vezet végig ellentétes irányból a kontyfa közepéig. Érdekessége, hogy a motívumai közül néhányat negatív kiszedéssel alakítottak ki. Azaz nem az inda és a tulipán peremérõl távolítják el a fát, hanem a virág és indák kiszedésével nyerik formáját. A kaputükör díszítése egy vaskos zsinórkeret, amelynek felsõ része kifele félkörívesen csipkézett. A zsinórozáson belül középen egy kereszt található kétoldalt két tulipánvégzõdésû inda, amely a kereszt felé hajlik. A tükör két szélén cserépbõl kiinduló tulipánban végzõdõ inda látható. Számos rokonságot mutat a Zetelaka 1138. porta elõtt álló kapuval. Nem zárható ki, hogy mindkét kapu egyazon mesterembertõl származik, minden bizonnyal a fenyédi származású, de Zetelakára nõsült Sándor Ferenc faragta. Egykoron a 291. házszámú porta elõtt állt. Felirata a kaputükör alatt található: ISTEN SEGEDELMÉVEL ÉPÍTETTE EZT A KAPUT MÁTÉ JÁNOS FELESÉGÉVEL SÁNDOR BORBÁLÁVAL ANNO 1829. Motívumait akkoriban vörösre színezték.

A szakirodalomra és az összehasonlításokra alapozva Simma Béla portája elõtt álló oszlopos székelykapu a legrégebbinek tartott, eredeti helyén álló kapu a faluba. (Zetelaka 1138. szám). Fényképe Huszka József mûvében is megjelenik. A régebbi felirata (már nem ovasható) Huszkától átvett adatok alapján: ISTEN SEGEDELMÉBÕL ÉPITETTE EZ KAPUT MÁTÉ IGNÁTZ FELESÉGÉVEL PÁL ANNÁVAL 1835 Die 31 Maji. Ma a feliratok közül csak a javítási év olvasható. UJITATOT 1911 JULIUS 19 ÉN. (a kapuzábén az udvar felõl). Feltételezett készítõje: Sándor Ferenc.

Huszka József könyvében megjelenõ felvétel - 1893-ban, mai napig eredeti helyén álló zetelaki székelykapu Simma Béla(Zetelaka 1138 szám) tulajdonát képezi. Készült 1835- ben.

A kapuzábét közepén egy középen kivastagodó oszlop díszíti, amely alsó részén választóvonalakkal ellátott lábazati mintában kezdõdik. Kétoldalt tulipánban végzõdõ keskeny, mintegy 50 cm hosszan futó inda található. Az oszlop felsõ vége díszes oszlopfõben végzõdik, voluta és palmetta. A palmetta három levélbõl álló domborításos faragással alakítódott ki. A nagy hónaljkötések indával díszítettek, amelyek fölött terebélyes virágszirmokkal ellátott virágzat van vésve. A tükör hasonló kiképzésû, mint a lebontott 1829-bõl származó székelykapu. A zsinór felsõ része ugyanúgy kifele félkörívesen csipkézett és kiterjed a kontyfára is. Közepén hatalmas kereszt, amelyet két tulipánban végzõdõ inda vesz körül. A kapucímer zsinórán kívül, kétoldalt pedig cserépbõl kiinduló indás tulipán.

Zetelaka 1138. szám.

Tudomásunk szerint még létezett egy oszlopos székelykapu 1835- bõl. Huszka József adataira támaszkodva tudjuk , hogy fehér ,vörös, kék, zöld színre volt színezve és faragójuk Kadicsfalviak voltak. Felírata: „ ISTEN SEGEDELMÉBÕL ÉPÍTETTE VASZI FERENC, FELESÉGE BIRÓ BORBARA EZT A KAPUT 1835 die 20 juny". A kontyfályán egykoron a készítõjük neve is belevésõdõtt: CSINYÁLTÁK KADICSFALVI SÁNDOR FERENC MP. KOVÁCS PÉTER S.MIHÁLY GYÖRGY". Ma már nem tudunk a kapu létérõl.

Székelykapu 1835- bõl, ma már nem létezik

További négy kapu a XIX. század derekáról származik. Számos hasonlóság ismerhetõ fel mind a négy kapuban. Rozettái kis karikából kiinduló görbe többküllõs szerkezetûek (forgó). A zábék indázatán nincs virágmotívum, mindenhol hónaljrügyek és boldogasszony levelek találhatók. Az indák végzõdése rendszerint tulipán. Kaputükreinek díszítése kis eltérésekkel megegyezõ. Stílusjegyei alapján Kaditsfalvi Kováts Péter faragómesternek tulajdonítható.

Idõrendben az 53. számú porta elõtt található a legrégebbi (1862). A falu akkori jegyzõje állíttatta ugyanúgy, mint a 37. számú porta elõtt állót három évvel késõbb (1865). Stílusjegyeit figyelembe véve az 53. számú kapu a 37. számú kapuval mutat a legközelebbi rokonságot, míg a 245. számú kapu díszítõelemei elsõsorban a 423. számú kapuval vannak szoros összefüggésben. Ez utóbbiak is 1865-bõl valók.

Ilyés György portája elõtti (Zetelaka 53. szám) található székelykapu idõrendben a harmadik legrégebbi kapu, díszesen faragott- festett kapu. A kapunak mindhárom kapuzábéja felújítás alkalmával kicserélõdött. Zábéján egykoron három inda futott végig, és három tulipánba végzõdõ palmetta díszítette. A belsõ indák ráhajolnak a kis- és nagy hónaljkötésekre. Szép, igényesen megmunkált tekeredõ indák, amelyeket csillagvirág és tulipán díszít. A nagy hónaljkötésben az inda fölött görbe, küllõs rozetta díszíti. A kaputükör két alsó és két felsõ sarkában díszesen faragott madár található. A zsinór alsó hajlatából kis, fölfele tekeredõ inda figyelhetõ meg. A zsinóron belül középen egy stilizált, tulipánokból álló sor látható, kétoldalt szimmetrikus elhelyezésû dús tulipán, csillagvirággal ellátott indázat. A tükörkoszorú szimmetrikus levelekkel és bogyókkal díszített, végzõdésében egy ponttal. Kontyfáján felfedhetõk még mindig az egykori kötéldísz nyomai, alsó részét egykoron kék színezésû herelapi díszítette. Valamikor a kaput teljes egészében sárga színûre mázolták. A galambdúc ládája eredetinek tûnik, különbözõ festett virágmotívumokkal és indákkal.

Felirata a kiskapu bejárata fölött: ISTEN KEGYELMÉBÕL ÉPÍTETTE SEBESTYÉN MÓZES : ÉS NÕJE CSERGÕ MÁRTA 1862 JÚLIUS 13 dIKÁN:

Zetelaka 53 szám

Zetelaka 37. szám elõtt álló székelykapu ma Sebestyén András tulajdona. Az egykori vaskos zábékat vékonyabra cserélték fel újításkor, tér szûke miatt két indasor kerül a kapuzábéra. A nagy hónaljkötések közül a baloldali hiányzik. A keskeny zábé miatt csak két indasor fut végig a lábakon, tulipánokban végzõdve. A zábé felsõ része hármas tulipános palmettában végzõdik, amely ráhajlik a kontyfára. Az indákból a kishónalj és a nagyhónalj kötésekre tekeredõ indasorok indulnak ki, csillag és tulipán motívumokkal. Fölötte forgó rozetta található. Kontyfáján heremotívumok figyelhetõek meg. A csigája indás tulipánnal díszítve. A kaputükörbõl az elõzõ kapuhoz képest hiányoznak a madarak. A zsinór alsó hajlatából itt lefele kanyarodó kis indát figyelhetünk meg. A tükör mezõjét, hasonlóan az elõzõ kapu tükréhez, középen egy virágsor díszíti, fölötte egy gyönyörûen kivitelezett csillag látható, amelyet egy ágkoszorú zár le. A címerkoszorú levelekbõl és bogyókból tevõdik össze. A koszorú végét három pont zárja le. A bejárat fölött a felirat alatt egy nagy csillagmotívum található. Felírata: ISTEN SEGEDELMÉBÕL ÉPÍTETTÉK SEBESTYÉN MÓZES : ÉS: NÕJE CSÖRGÕ MÁRTA: 1865 JUNIUS 27. A galambdúc eredeti, viráginda és madár motívumokkal, amelyet utólag bemázoltak.

Zetelaka 37.szám

1865- ben állították a Tornai Dénes (Zetelaka 423.) tulajdonát képezõ festett- faragott székelykaput, felirata a bejárat fölött: ISTEN SEGEDELMÉBÕL . ÉPÍTETTÉK JAKOTS IMRE ÉS NÖJE BIRO ZSUZANA 1865.JULIUS6dikán. A kapu minden része eredetinek tûnik. Valószínûleg egy felújítás alkalmával galambdúcládáját nem helyezték vissza. Az elõzõ kapukhoz képest a zábé palmettájában észlelhetõek különbségek. Vaskos zábéjából három inda indul ki, amelyek közül a középsõ pontozott virágbimbóban végzõdik. Fölötte öt vaskos levélbõl álló palmetta. A kis és nagy hónaljkötéseken felfutó indázat csillagvirágokkal és tulipánokkal van díszítve. A rozettája korongocskából kiinduló görbe küllõs rozetta. A kontyfáját herelapi motívumok díszítik. Csigájában indás tulipánt találunk. A tükörkoszorú bogyókkal és lapikkal van díszítve. A zsinór alsó hajlatából egy lefele hajló kis inda látható. A kaputükör hasonló motívum elrendezõdést mutat, mint az elõzõek. Középen egy stilizált felkelõ Napból induló szimmetrikus indasor dús csillagvirág és tulipán motívumokkal, melyet középen virágsor választ el. Felsõ felében egy nyolcágú csillagmotívum látható, melyet egy ágkoszorú zár le a zsinór alatt.

Zetelaka 423. szám

A Belsõ utcában (245 szám) is találunk egy díszesen festett-faragott székelykaput 1865-bõl. Jelenlegi tulajdonosa Lukács Imre vásárolta a kaput 1983- ban . Eredeti helye a központban volt (288 szám). Az új helyére felállításakor a kaput teljesen átépítették, így az egykori balos kisnyíló a jobb oldalra került azaz e mûvelet során a zábékat fel kellett cserélni. A kontyfája már nem az eredeti. A kis hónaljkötések felújítás alkalmával kicserélõdtek. Galambdúc ládája hiányzik valószínûleg felújításkor távolították el. A zábét három indasor díszíti a középsõ inda pontozott tulipánba végzõdik. A zábét öt levélbõl álló palmetta zárja. A külsõ indák a hónaljkötéseken folytatódnak virágmotívumokkal. A kaputükör az elõbbi kapukhoz képest dúsan díszített. A zsinór alsó hajlatából kiinduló lefele hajló inda látható. A tükör virágindái szimmetrikusak, kis fél rozettából indulnak ki. Gazdagon díszített csillag és tulipán virágmotívumokkal. Itt is a tükör felsõ felében fellelhetõ a nyolcágú csillagmotívum. Koszorú füzérje bogyókkal és levelekkel díszített. Végzõdésében három díszítõ pontozás. (kaputükre a 37. számú porta kapujával mutat azonosságot). Kontyfája nem eredeti, a mostani csiga négy félköríves sima faragvány. A felirata már csak hiányosan olvasható (Zetelaka 245), Lukács Imre tulajdona. Felirata nagyon hiányosan a kaputükör alatt van, amely átnyúlik a kapuzábékra is: AZ .RISTEN SEGEDELMÉBÕL.........OR ES A......ÁLTAL 1865 szeptem..... 30 án . Továbbá a középsõ zábé felsõ felében AZ ÉDES ANNYA MÁTYÁ.. JÓZE(F)A (vagy JÓZE(H)A). Azaz Mátyás József állíttatta édesanyja tiszteletére, vagy Mátyás Jozefa volt az édesanya neve.

Zetelaka 245. szám Eredetileg a központban a 288. porta elõtt állt.

Az említett kapukon kívül Zetelakán számos kapu igazi kincsnek, népmûvészeti remekmûnek számít.

A kapukat folyamatosan felújítják vagy lebontják. Lebontásának egyik elsõdleges oka a viszonylag magas felújítási költségek és mai modern társadalmunk igényeinek kielégítése, a könnyebb, egyszerûbb megoldás választása. A kapu nem csak múzeumi tárgy, idegenforgalmi látványosság, hiszen ma is betölti szerepét, elválasztja a közösségi életet a család „belsõ életétõl". Kincs, ha a régiek megbecsülése mellett új, hagyományos kapuk is épülnek, ha minél többen megismerik a kapufaragás, - festés titkait.

A székelykapu legfõbb anyaga a „cserefa", amelyet ha megfelelõ anyagból munkálunk meg több évszázadon keresztül is, megmaradhat. Idõközönként cseréljük a zsindelyezést, és ha lenolajjal lekenjük, hosszú idõre meghosszabbítjuk a kapu életét. A gyakori tûzvészek miatt Zetelakán több tucat székelykapu a tûz martalékává lett, így szegényítve népi alkotásainkat, értékeinket, az élõ történelmet mesélni tudó kapukat.

Jelenleg négy kapuról tudunk múzeumokban: kettõ a Csíkszeredai Székely Múzeumban, egy a Székelyudvarhelyi Haáz Rezsõ Múzeumba egy pedig a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban található.

A Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum bejáratától jobbra álló zetelaki kapu

A Sepsiszentgyörgyi Múzeum leltári adatai alapján a következõket tudjuk: 1913- ban vásárolt Zetelakáról a múzeum egy kaput. László Ferenc, a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója írja 1913- ban „...Abból a több száz darab dombormûves és festett díszítésû galambbúgos kapuk közül való, melyet Zetelaka községben és környékén csaknem minden második székely ember háza elõtt ma is megtalálunk". (László Ferenc 1913 A Székely Nemzeti Múzeum galambdúcos kapui. Táj és tudomány 1978 Bukarest). Jelenlegi helyére a bejárattól jobbra Kós Károly tervei alapján került. A kapu egy faragott-festett, galambdúcos székelykapu. A kaput 1913 október 23-án fizette ki Zetelakán Dr. László Ferenc, a múzeum akkori igazgatója Miklós G. Antal zetelaki birtokosnak, akkor 100 koronába került. A kapu kiválasztása egy tanulmányút keretében történt, amikor 10 udvarhelyszéki helységet jártak végig.

Felirata:

Isteni kegyelembõl: épitették: ezen kaput: Miklós: Gergely: és:

nõje: Sebestyén Zsuzsa 1875-be julius 7diken.

A kapu feltételezett faragója Dávid Mózes.

Két kaput a Csíkszeredai Múzeum szabadtéri részlegének kapugyûjteményébe beleltározva találjuk.

A Csíkszeredai Székely Múzeum gyûjteményében található legrégebbi meglévõ zetelaki kapu 1825-bõl

A meglévõ zetelaki kapuink közül a legrégebbi 1825- ben készült és egykoron a központba állt a 273. számú porta elõtt. Szabó József tulajdonát képezte, oszlopos kapu, oszlopain egyszerû inda fut végig, és tulipánban végzõdik. A lábakon végigfutó oszlop, a felsõ részén kiszélesedik, átterjedve a kontyfára (terebélyes tulipánnak is felismerhetõ). A tulipánba mélyített faragású kereszt található. A zábék és a kapuív peremét farkasfogas faragás díszíti. A nagy hónaljkötésben (csak a jobb oldali eredeti) hat osztatú egyenes küllõjû rozetta található. Tükre tömör tölgyfa, vaskos zsinórral keretezve, benne egy cserépbõl kiinduló szimmetrikusan elhelyezett virágcsokor, tulipánba végzõdve. Nyílói egyszerû deszkázat. Dekorációit vörösre és kékre színezték.

Felirata a kaputükör felsõ részén, a zsinórozáson kívül, annak szögletében: Szabó János es Dobai A.....ia A tükör középsõ részének két szélén 18 .... . A szakirodalom szerint : Szabó János és Dobai Apollóniával 1825 építtette ezt a kaput 4 julii (Csergõ Bálint: Az Udvarhely vidéki székelykapu, Csíkszereda 1999)

A másik kapu kisebb méretû és egykoron Karácsony Dénes tulajdonát képezte (Zetelaka 247.) 3,74 m magas 5,05 cm széles. Díszítése, motívumai nincsenek. Nyilói tömör egyszerû deszkázat. A kaputükör rácsosan lécezett, amelyek „veres fenyõbõl" készültek.

A Haáz Rezsõ Múzeumába került kaput 2008-ban bontotta le a tulajdonos, hamarosan a szejkefürdõi kapugyûjteménybe találhatjuk meg. Felírata szerint a Zetelaki Közbirtokosság egykori elnöke állítatta. ISTEN: SEGEDELMÉBÕL ÉPITETTÉK SÁNDOR IGNÁNCZ ÉS NÕJE SEBESTYÉN ROZÁLIA:1876 MÁRCIUS:28 kán ÉPÜLT JOZEF NÕJE BOROSROZÁLIÁVAL. Faragója I. Fenyédi Dávid.

Zetelaka 1200. porta elõtt található kapu 1876-ból. Ma a Haáz Rezsõ Múzeum tulajdona

A székelykapuk a néprajzosok, történészek, mûvészettörténészek számára már a XIX. század végén a vizsgálatok fókuszában kerültek. Természetesen a kutatások, vizsgálatok nem csak a rendszerezésekre, a puszta leírásokra és illusztrációkra szorítkoztak, hanem annak eredetére is probáltak fényt deríteni. A XIX. század fordulóján a kutatók különbözõ közeli és távoli vidékek kapuival, mûvészeti alkotásokkal hozták kapcsolatba, összefüggéseket próbáltak teremteni a székelykapuk és a székely társadalom szerepe között. Késõbb, a XX. század derekán egyre fontosabbá válnak a levéltári adatokra támaszkodott kutatások, eredményeik nagyrészt erre alapozottak. Huszka József a XIX. század elején a székelykapu díszítését a keleti kultúrákkal hozza kapcsolatba. A motívumaiban summér, babiloniai, kínai, fõniciai hatásokat vél felfedezni. Szinte Gábor véleménye alapján a kapukat egykori „gyepûkapuknak" kell tekintenünk, amelyek a középkori magyar állam védõ rendszerének kapui lehetek, vagy a templomok cinterem kapui. Viski Károly arra a következtetésre jutott, hogy a középkori várerõdök kapujából származik a székelykapu. Szabó T. Attila megállapította, hogy a székelykapu az udvarházak, kúriák nagykapujától ered, motívumai pedig az egykori kúriák reneszánsz, barokk, mintázatából származnak, amelyeket nagyszerûen igazítottak a famegmunkálás igényeihez.

Az Udvarhely vidéki székelykapu díszítése

A kapufaragók szép díszítéseket faragnak a kapukra, ezeket a motívumokat pedig színezik. A leggyakoribbak a lapos relief faragások, amelyeket a mesterek rendszerint festettek. A régi kapuink nagyrésze viszont egyszerûen mintázott kapu, többségénél az alsó és a felsõ rozettákat találjuk meg a zábékon, vagy a hónaljkötéseken. A tükör egyszerû, tömör, ritkán mintázott. A kiskapu kötõgerendáján bevésésre került állítatója neve. Rendszerint ezeket is színezték.

A kapu díszítése a zábékon kezdõdik. A kapulábat rendszerint egy nagy rozetta (kör, karika, rózsa, kapurózsa, forgó) díszíti, amelyet fölül ívesen levélfüzér koszorú zár le. A párkányzat fölött indul ki rendszerint három indasor, néhol pedig kettõ. A kígyózó indákhoz levelek, „lapik", virágmotívumok kapcsolódnak. A legrégebbi kapuinkon a tulipán csak a kaputükörben jelenik meg, késõbb a zábék mintázatán is meghatározó virágmotívum lesz. Az indák hajlatában hónaljlevelek, míg a külsõ részén hármaslevél, úgynevezett boldogasszony levelek alakultak ki. Az indasorok az ég felé törnek, belsõ indasoruk a hónaljkötések felé elhajolva folytatódnak a rozetta alatt. A rozetták számos formája alakult ki az évszázadok során. Tulajdonképpen a Nap stilizált formája. Az indasor a kontyfadísz, csiga felé nyúlva fejezõdik be. A zábé felsõ részét a palmetta zárja. A kiskapu fölött található a kaputükör, vagy kapucímer. Vaskos domborított faragással készül a keret, az úgynevezett zsinór. A zsinór alsó része fölött rendszerint egy stilizált felkelõ Nap motívumot találunk, amelybõl tulipánnal gazdagon díszített tekeredõ, szimmetrikusan elhelyezett indák indulnak ki. A kaputükör felsõ részét koszorú keretezi, szimmetrikusan kapcsolódó levelekkel, régebbi kapuinkon kis bogyókkal felváltva faragták õket. A madarak néhol a zsinóron belük vagy a zsinóron kívül találhatóak. Ritkábban fordul elõ a csillag stilizált formája. A címerkeret alá kerül az építtetõ neve és az építés ideje: pl. URISTEN SEGEDELMÉBÕL ÉPÍTETE SANDUJ SÁNDOR NEJE GERGELY KATALIN 1884 ÉV AUGUST 25- EN.

Számos kapu kontyfájára vendégváró felirat került. Rendszerint figyelmeztetõek, igazságra, becsületre intenek, illetve a kapu gazdájának vendégszeretetérõl tanuskodnak. Fontos népköltészeti alkotások is egyben. Stílusa, fogalmazása sokat elárul a kapufaragóról. Legtöbb esetben a népies nyelv e vidékre jellemzõ tájnyelvét használják.

Zetelaki feliratok a kontyfán:

1. A béjövõnek szállás, a kimenõnek békesség (1807)

2. Álnok szüvü hivzelkedö rosz barát elmehec (1883)

3. Szertetõ hív barát kapumon bé jöhecz

Álnok hizelg barát elmehecz.(1884)

4. Szertetõ hív barát kapumon bé jöhecz

Álnok hizelgõ rosz barát kapum elõt elmehecz.(1889)

5. Szives vendég látó e kapu gazdája

De a hizelgõ álnokot végképpen kizárja. (1890)

6. Jó szüvü hív barát házamba bé jöhetz

Álnok szüvü rosz barát kapum elõtt elmehetz (1894)

7. Kerítések háta tolvajok járása

Becsületes ember e kaput használja (1930)

8. HA ITT JÁRSZ A KÜKÖLLÕ MENTÉN A HARGITA ALATT HA JÓ A SZÁNDÉKOD E KAPU GAZDÁJA JÓ SZIVVEL FOGAD

9. SZIVES VENDÉGLÁTÓ E KAPU GAZDÁJA DE A GONOSZ EMBERT FURKOSBOTTAL VÁRJA

10. TÉRJ BE HOZZÁNK VÁNDOR,HA ERRE VISZ AZ UTAD, HA JÓ A SZÁNDÉKOD SZERETET FOGAD

11. JÓSZIVÛ BARÁT KAPUMON BEJÖHETSZ ÁLNOK HIZELKEDÕ UTON LE S FEL MEHETSZ (2002)

12. VÁNDOR, HA ELFARADSZ ÉLETED UTJAIN BIZALOMMAL TÉRJ BE E KAPU ALATT MERT E KAPU GAZDÁJA SZERETETTEL FOGAD HISZ HAZÁD BÁRHOL LEHET DE HÁZAD CSAK ITT

13. VÁNDOR HOGYHA UTAD ERETÁJRA VEZET.BÁTRAN TEHETED A KILINCSEMRE KEZED.SZERETET VÁR BENNE,HOGYHA A LELKED HARMAT TISZTA,HANEM AKKOR TÉRJ VISSZA

14. HA JÓ SZIVED S NEVED-IDE BÁTRAN BEJÖHETSZ-HA ROSSZ TÁGAS AZ ÚT-FELS ALÁ ELMEHETSZ!

15. TI KAPÚK KIK JÓ GAZDÁT KAPTATOK GAZDAGNAK SZEGÉNYNEK EGYFORMÁN NYÍLJATOK

16. A VILÁG UTAT MUTAT AZOK SZÁMÁRA AKIK TUDJÁK, HOGY MERRE AKARNAK MENNI

17. Õseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez - testvér - ne légy hûtlen soha

18. Kerítések háta tolvajok járása, becsületes ember a kaput használja

19. Áldás a bejövõre, béke a kimenõre

20. Házad lehet bárhol, de hazád csak itt

A kapu színezése

A festéshez földfestéket használnak, de nem zárható ki az ásványi eredetû festékek használata sem, hisz tudjuk, hogy a népi bútorfestésben is elterjedten használták egykoron. Az elsõ használt szín a vörös lehetett, majd késõbb mellette megjelenik a kék is. A fehér és zöld habár jelen voltak, nem dominálták a kapuk festését. Elterjedésük és sok esetben meghatározó színük a XX. század derekán terjed el a „magyar világban".

Az alap természetes színû maradt, csak a faragott mintát festették. Az inda, a tulipán, a csillagok színe „veres". A hármaslevél rendszerint kék, néha zöld, a XIX. második felétõl kezdõdõen pedig fehér pettyekkel díszítve is megjelennek. A koszorúk, levélfüzérek levelei zöldek, a bogyó színe vörös. A kontyfa csigájában az inda színe mindig zöld, tulipánja vörös. A vaskos címerkeret vörös. A galambok kék színûek, a kötéldísz piros-fehér ferde vonalazással, a lóheredísz kék, lefele álló, fehér pontokkal. Az alsó rozetta több színû. A felirat betûi piros vagy kék színûek.

A zetelaki székelykapuk faragói

A kapufaragók ügyes kezû, fúró-faragó, fát megmunkáló mesterek voltak, nevük gyakran feledésbe merült. Akikrõl tudunk, hogy Zetelakára kaput faragtak azok a következõk: a XIX. század elsõ felében Sándor Ferenc (kadicsfalvi), a XIX. század második felében Kovács Péter, Kovács Benedek (kadicsfalviak), Dávid Mózes (fenyédi), Máté Imre (zetelaki). A XIX. század fordulóján illetve a második világégés elõtt Benedek Imre (küküllõkeményfalvi), Karácson(y) Dávid, Veres István (zetelakiak), II. Dávid Mózes (fenyédi). A világháborút követõen pedig III. Dávid Mózes (fenyédi), Kalapács Dénes, Lukács Sándor, (zetelakiak). A mesterek ritkán tüntették fel nevüket a kapun, így nagyon sok esetben az egyén stílusjegyei alapján próbáltuk meg azonosítani alkotójukat. A „kapufaragók" száma ennél sokkal nagyobb, hisz Zetelaka mindig messzi híres volt a famegmunkálásáról, ácsairól, zsindelyfaragó mestereirõl. Így számos ügyes kezû ács-, faragómester saját magának emelt „Isten segedelmébõl" kaput.

A székely kapuk zetelaki sajátosságairól

A zetelaki székelykapukat, mint tárgyi - szellemi értéket nem vizsgálhatjuk elszigetelten

Udvarhelyszéken. Jellegükben az udvarhelyszéki, és azon belül a máréfalvi, fenyédi, küküllõkeményfalvi, kadicsfalvi, székelyudvarhelyi kapukkal áll szoros kapcsolatban, hisz a zetelaki kapuink közül nagyon sok megrendelés alapján készült Kadicsfalván, Fenyéden vagy más udvarhelyszéki faluban. A vizsgálatok alapján fény derült, hogy különbözõ idõszakokban a zetelaki kapuk állításának voltak sajátos szakaszai is.

A „gyalogszékely" kapuk sajátos stílusa honosodott meg a faluban a II. világháborút követõen. Ezek a kapuk egyszerû kis kapuk, amelynek a zábé alsó- és felsõ részét egy- egy terebélyes, egyszerû, egyenes, hatküllõs rozetta díszít, párkánya fogazott, mélyített faragás. Valószínûleg Lukács Sándor terjesztette el a faluban. Gyakoriságát figyelembe véve a „tófalvi gyalog kapu"- nak is nevezhetjük.

A nagykapuk érdekes változatai alakulnak ki az évtizedek során.

A XIX. századi kapuinkon még dominálnak az igényesen, díszítéssel elkészített székelykapuk. A XX. század elején egyre gyakoribb a székelykapuk szerényebb változatának kialakulása, ami a zetelaki székely ácsmesterek fához értõ szakismeretére utal. Egyszerû, sima, rendszerint kevés motívummal, de szerkezetét vizsgálva pontos ácsmunka. Ennek elkészítése kevesebb idõt vett igénybe, mindenki anyagilag megengedhette magának. A díszítést mellõzve, hamarabb a „belsõ élet" elejébe kerülhetett.

Ebben az idõszakban jelennek meg a „veresfenyõ"-bõl készített székelykapuk is. Minden bizonnyal azért, mert drága fának számított a cserefa, nehezebben lehetett hozzájutni, és ezért térhettek át a fenyõ használatára. (Ezek a kapuk Zetelakán kívül a Csíki-, és Gyergyói- medencében terjedtek el).

Talán így érthetõbb, hogy miért szegényesedik el a kapuk motívumvilága, hisz a fenyõ szálas, nagyon nehezen faragható, néhány vonalas mintázaton, egy-egy rozettán kívül más nem is található. Rendszerint talán a tartosítás miatt vörösre vagy barnás - sárga színváltozatra festették. Az ilyen kapuk Zetelakán a legelterjedtebbek a régi kapuk esetében, habár többségénél alig figyelhetõk meg már festéknyomok.

Érdekes kapufaragási fejlõdés figyelhetõ meg a második világháború után. Elsõsorban Lukács Sándor és Kalapács Dénes kapufaragó mesterek terjesztettek el Zetelakán. A nagykapuk zábé töve egy nagy rozettával van díszítve, amely fölött rendszerint rövid ágkoszú található, vagy „farkasfogas" szögletes kiemelésû párkánydísz zárja le. A zábé felsõ felén a lábmintázat, rozetta ismétlõdik az alsó részének megfelelõen. A zábé végét pedig egyszerû 5 „vékonylevélbõl" álló palmetta díszít. A kapu alapvetõ és meghatározó színe csaknem minden esetben a zöld.

A színek elterjedése a zetelaki székelykapukon

Mint az Udvarhelyszéki székelykapuk színezésénél elmondtuk, az I. világégésig a kapu festetlen marad, csak a motívumokat festették. A XX. század fordulóján terjed el a kapu teljes befestése vörösre és sárgásbarnára (többnyire Veres István faragta kapukon). Majd a II. világháború, illetve az azt követõ idõszakban a zöldre festés egyre gyakoribbá válik és a fehér szín is nagyobb teret hódít.

A régi festett-faragott székelykapukon a motívumok festésében a mélykék és a vörös volt a meghatározó szín. A „magyar világnak" köszönhetõ a zöld és fehér színek elterjedése és dominánssá válása a kapuinkon.

Tendenciák a székelykapu faragás technikájában

Ezek a tendenciák Zetelakán és környezõ falvainkban a múlt század derekán terjednek el. Jellemzõ a motívumok részletekig menõ faragása, bonyolultsága és a színek váltazatos alkalmazása. Falunkban III. Dávid Mózes fenyédi mester honosítja meg, de Kalapács Dénes és Lukács Sándor által faragott kapukon is fellelhetõ a kapuk „barokkosodása".

Az 1980-as évektõl kezdõdõen a kapuk méretarányaiban is jelentõs változások állnak be, megmagasítják, máshol a gyalogkapuk helyzete és szerkezete módosul. Nemcsak a kapu „arca" változik, hanem a hagyományos telekbeosztás is, azaz a telken fekvõ ház helyzete és ahhoz viszonyítva a melléképületek helye. Így az egység megbomlik, számos új elhelyezésû és szerkezetû kapu alakul ki.

Faragása már a nagyon mélyített kiszedéses technikát alkalmazza. A motívumok domborítottak, néhol pedig a lapos mintákban mélyített, hornyolási faragást alkalmaznak. Elsõsorban a színek hiányát próbálják ellensúlyozni, kiemelni a kapu motívumvilágát, arculatát. A nagy és kiskapuk faragásánál a kapuk díszítése túl zsúfolttá vált, egyes motívumok elvesztették jelentõségüket, máshol egyszerû kiegészítõ dekorációkká váltak.

A kaput ma már „lekezelik", azaz páccal, lakkal próbálják életre kelteni. Ezek a lakkok, pácok pedig egy idõ után lekopnak, elfeketednek és elcsúnyítják a kapuk hangulatát.

Talán idõszerû volna a székelykapuk faragásában kompromisszumot kötni, visszatérni a népi hagyomány ízlésvilágába, tisztázni a motívumok, színek helyét és szerepét a kapufaragásban.

„Érdekes" zetelaki kapuk

Címeres, koronás kapuink közül ma négyet tartunk számon: két tömör kaputükör faragványt: a Belsõ utcait (168 sz.) Dávid Mózes fenyédi mester faragta, míg a Hegyben (980 sz.) találhatót a székelyszentkirályi László Árpád. A hónaljkötésekben elhelyezett két címerrel díszített kapu, a Belsõ utcában található (179 sz.) faragója Jakócs Imre. A negyedik kapu a Zsögöd utcában (746 sz.) található, ennek tükre egyszerû veresfenyõ deszkázat. A címer a deszkázat kifûrészelésével nyerte korona formáját.

Továbbá a „lego"gyalogkiskapunk a Jakab utcában (394 sz.). A Templom utcában található „ikerkapu", rendkívüli ritkaságnak mondható, egyedi tulajdonságokkal bír egész Székelyföldön. Ide soroljuk a XIX. század végérõl származó 1081. és 1043 sz. kapukat, amelyek érdekessége, hogy a kapuzábékat „veres kõbõl", azaz vulkáni andezitbõl faragták. Mindkét kapu zábéit I. Vasas János kõfaragó mester készítette, kinek utódai több generáción át a zetelaki kapuk ráklábainak nagy részét faragták (Vasas Károly, Vasas Mózes, Vasas János).