Zetelaka a XVII. Század elején kiváltságos nagyközség volt. Kiváltságát Jakab Elek – Udvarhely vármegye történetírója – a következõképpen mutatja be:

       „Zetelaka is olyan kiváltságos szabad székely község volt, amely egy idõben beligazgatása és igazságszolgáltatása tekintetében önkormányzattal bírt. Legelsõ írott kiváltságát Bethlen Gábor fejedelemtõl kapta 1622. szeptember 25- én, kihirdettetett 1630. március 11 - én az Udvarhely közgyûlésén. (...) E falu lakosai – így szól az elõzmény – olyan kopár havasi vidéken laknak, hogy a mindennapi eledelüket is alig tudják megszerezni, ezért õket és utódaikat, hogy inkább gyarapodhassanak, minden rovattól, adó és kamarai nyereségtõl, úgy minden hadi szemle, s rendes és rendkívûli hadi szolgálat alól kimentesítette olyan feltételek alatt, hogy a fejedelem és a fejedelem utódai számára évenként 100.000 zsendely szállítassék Fehérvárra, hogy jólétük növekedjék, s õk az ország nagyobb hasznára legyenek, következõ szabadságokat és elõjogokat adok nekik és utódainak:
      1) Udvarhelyszék kapitányaitól és királybíróitól függetlenek s a fejedelem fehérvári gondviselõitõl függjenek, de azoktól is csak védlevél értelmében. Udvarhelyszéki tiszteknek nyomozást tartani, tõlük bírságot venni nem szabad, ne legyen köztük büntetés joga, csak a fehérvári gondviselõknek.
      2) Szabad egy bírót (királybírót – iudex regiust) és 12 esküdtet választani szokásaik és rendszabályaik szerint.
      3) A 25 forintos pénzügyeket végleg elintézhetik, ha azt meghaladja az ügy, akkor is csak felsõbb jóváhagyásra.
      4) Senki közülük jobbágyságra magát le nem kötheti, földjére jobbágyot nem telepíthet, a közteher alól sekit ki nem válhat. Aki ezt tenné fogassék el, ha valaki elszöknék, öröksége és ingóságai, javai foglaltassanak le a község számára.
      5) Udvarhelyszék tisztjeinek bármilyen fizetési vagy szolgálati rendelete és kényszerítése ellen magukat oltalmazhassák, s közbeni magaviseletükért csak a fehérvári udvarház gondviselõje elõtt legyenek felelõsségre vonhatók.”

     I.Rákóczi György fejedelem  1631. junius 16 – án Gyulafehérváron kiadott kiváltságlevele megerõsíti Zetelaka kiváltságát.

     II. Rákóczi György fejedelem (1648-1660) Udvarhelyszék kapitányának, fõ- és alkirálybíráinak, esküdt táblabíráinak és a zetelaki tiszteknek, hogy Zetelakán Antal Péter és Péter Ferenc özvegyeinek õsi örökségük, melyet mint az illetõk panaszolják, Bethlen János erõszakkal foglalt el, ha valóban az övék, adassék vissza: Kelt Szeben alatti tábor, 1660. január 26.

     Zetelaka kiváltságát késõbb Apafi Mihály, majd I. Lipód király és császár is megerõsíti. „Zetelaka Udvarhelyi székely község kiváltságleveleit, melyet kiadott Bethlen Gábor 1622-ben, megerõsíti I. Rákoczi György (1630-1648) és Apafi Mihály (1662-1690) fejedelem, 1701. ápr. 18-án Bécsben elfogadja és megerõsíti I. Lipód király és császár (1657-1705). I. Lipód megerõsítõ kiváltságlevele felsorolja azok nevét is, akiknek közbenjárására az kiadatott. Így: Bíró András királybíró, Tornay György albíró, id. Bíró Ferenc és ifj. Ferenc, id. Bíró György, Tornay Mihály, Sebestyén István, György Márton, Jakab György, Karácsony György, Nagy Boros István, Kis Boros György székülõk, valamint Deák másként Csíki György zetelaki jegyzõ, mindannyian zetelakiak.

     Mindezek ellenére 1703-ban a szék tisztségével erõszakolt egyezségre kellett lépniük, amely 75 ökör után fizetendõ 375 forint évenkénti adó elvállalására szorította a falut. Az így jogtalanul kirótt adójárulék ezután mind szaporodik: hovatovább mind több és több adót követelnek Zetelakától. Így 1755-ben zsendély szállítási kötelezettségünket évenként fizetendõ 1550 forinttal váltják meg. Tíz évvel késõbb, 1765-ben azzal az ürüggyel, hogy 1703-ban a székkel tett egyezség által önmaguk csonkították meg kiváltságukat, minden elõjogtól megfosztották a falut, s a szék tisztsége alá rendelték. Természetesen ebbe nem nyugodtak bele a zetelakiak, és minden erejükkel azon voltak, hogy kiváltságaikat visszanyerjék.

     A község országgyûlési képviselettel is bírt. Hivatalos adatok szerint követeink jelen voltak az 1787-i, valamint az 1790-91-i országgyûléseken. Késõbb elveszítette képviseleti jogát. De rövid képviseletét is felhasználta arra, hogy elidegenített szabadalmait és kiváltságait visszaszerezze, s a törvénytelenül rá rótt adóterhektõl mentesüljön. Ennek érdekében az 1790-91-i országgyûlésen követei elõterjesztik azon kérvényüket, hogy Bethlen Gábortól nyert, Apafi és I. Lipót által megerõsített kiváltságlevele értelmében Zetelaka adófizetés, hadiszolgálat és más közterhek alól mentesítve volt, csak százezer zsindelyt tartozott Fehérvárra szállítani. De késõbb Udvarhelyszék tisztjei adózásra szólították: ezért kérik a jogellenes terhelésüket megszüntetni. Az országgyûlés elfogadta kérvényüket és minden adó alól felmentette a zetelakiakat, amelyeket szabadalmaik értelmében nem voltak kötelesek fizetni. Írott emlék maradt e törvény Zetelakára nézve; de a jognyírbállás tovább folytatódott, és a századokon át féltékenyen õrzött, és az uralkodóktól megerõsített elõjogokból nem maradt fent egyéb, csak annyi, hogy a falu bírája késõbb is a „királybíró” címet viselhette. Az egykor hatósággal rendelkezõ és kiváltságokkal felruházott község egyszerû faluvá törpült le. Lakói jogaiktól megfosztva éltek tovább évtizedeken keresztül, nagy nyomorban és szegénységben. A nyomor és a szegénység még jobban fokozódott annak következtében, hogy most már több adót kellett fizetnie Udvarhelyszék tisztjeinek.

 Forrás: Deák Ferec: Táj és ember. 2000