A Zetelaka környéki tanyavilág kialakulásának az oka, hogy a falu létszámgyarapodása illetve a földalap használatában végbement változásoknak köszönhetõen szükségessé vált a falu környékén fekvõ kaszálók, legelõk feltörése  és szántókká való átalakítása gabona termesztésre ami a mindennapi kenyerûket biztosította.  Így szükségessé vált a távol esõ hegyvidék adta természetes legelõk és irtványok során nyert kaszáló  kihasználása amelyek kezdetben  alkalmi  szálláshelyek, késõbb gyér tanyavilággá alakulnak át: Zeteváralja, Deság, Ivó, Sikaszó és Küküllõmezõ falvai, amelyek közigazgatásilag ma is Zetelakához tartoznak, az anya­községhez.

    Hamar kevésnek bizonyult a megmûvelt terület a falu létszámához vi­szonyítva, de a zetelaki ember sem riadt vissza a munkától, és ahogy le­hetett, úgy segített magán. Mûvelés alá fogták az addig terméketlen, bokros területeket. Természetesen ez hosszú és kitartó munkát követelt.

     A népesség gyarapodásával lehet magyarázni azt is, hogy a falutól 10-15 km-re erdei házak és az állatoknak istállók, szénapadlások épül­tek. Erre a kényszer szorította a zetelaki népet. Amikor már igen sok volt a lakosság, megkezdõdik a szántóföldi földmûvelés. Természetesen ez a takarmány termesztés csökkenéséhez vezetett, melynek következ­ménye az állatállomány rohamos csökkenése: a lakosság ráébredt arra, hogy a kaszálókat valahol pótolni kell. Ekkor kezdik az erdõket nagy mértékben irtani: terjedelmes tisztások keletkeznek, és itt kezdték ter­melni az állatoknak szükséges szénamennyiséget.

     Késõbb felismerik, hogy ebben az õserdõben levõ földben még a szántóföldi kultúrnövényeket is meg lehet termelni. Így kezdik termelni a burgonyát, zabot, rozst és kis mértékben - ahol megterem - a búzát is. A kukorica viszont itt már nem terem meg. Ezekre az erdõktõl elbó­dított területekre kis házakat és istállókat építettek. Általában minden módosabb gazdának volt egy háza a faluban, de ugyanakkor volt egy "kis pajtás helye" az erdõn is. Az erdõn csak nyáron tartózkodtak, a "szénacsinálás" idején. Késõbb a népesség szaporodásával egyes csalá­dok felköltöztek az erdõre lakni. Leginkább a fiatal házasok hagyták el a falut, és már télen is itt laktak, csak ritkán mentek le a faluba vagy vá­rosba, amikor valamit vásároltak, vagy amikor valaki meghalt.

     Ugyan is csak csak a központban van temetõ: ha egy erdei ház lakója halt meg, azt ha­za kellett vinni a faluba, mert a pap nem ment fel az erdõre temetni; per­sze nem csak a papon múlott a dolog, hiszen az erdei tanyán nem volt temetõhely sem.

     Voltak olyan gazdák is, akik nem költöztek fel véglegesen az erdõ­re, de mégis tartottak fenn egy kis házikót és egy kis istállót nyári szál­lásnak, "szénacsinálni", és amikor ezzel végeztek, hazamentek a faluba. De a szénát nem vitték mind be a faluba, hanem ott hagyták az erdõn, a szénapadláson (az udorban). Tavasz felé, amikor már fogytán volt Ott­hon a takarmány, és a hideg tél is már nagyjából elmúlt, a gazda vagy valamelyik legényfia felhajtotta az állatokat az erdei szállásra - csak a fejõstehenet hagyták otthon a gazdaasszony gondozására bízva.

     Amíg az állatok az erdõn tartózkodtak, az ott összegyûlt trágyát szét hordták a kaszálókra. Ami trágya már késõn gyûlt össze, azt gondosan egy rakásba rakták, ahol az õszig maradt.

     Idõk folyamán a lakosság tovább szaporodott, s a települések egyre gyarapodtak: újabb házak épültek úgy, hogy valóságos falvakká alakultak.
Ezek szétszórt települések. A szétszórtság oka, hogy minden gazda általában a birtoka közepére építi fel a házát. A birtokok nincsenek szét­aprózva, egy tagban vannak, melyet mindenki a szomszédtól függetle­nül mûvel meg. Az utak általában a birtokok között húzódnak el, nem szelik keresztül senki földjét. Minden gazda az õ telkét "erdei kerttel" keríti be.Ez 4-5 darab vékony fenyõfából áll, amelyek úgy vannak egy­más fölé helyezve, hogy köztük a távolság 25-30 cm. Így legalábbis a nagyobb állatok nem tudnak keresztül menni.

     A faluszerkezet fejlõdésének következõ lépése napjainkban történik: újabban Zeteváralján, Ivóban, Sikaszóban szépen alakul ki az utcaháló­zat.
Egyházilag is nagy változás történt. Új egyházközség (plébánia) ala­kult ki Zeteváralja központtal. Ide tartoznak: Zeteváralja, Ivó, Deság, Sikaszó, Küküllõmezõ és a Gyergyóújfalutól ide csatolt Libán falu.  

 

Sikaszó

     Zeteváralja fölött kialakult  tanyavilág az azonos patak völgyébe fekszik a zeteváraljai víztározón felül. A Görgényi-havasok és a Hargita-hegység között, Zetelakától 20 km-re. Ma már számos vendégház, kulcsosház, hétvégi ház várja a turistákat. Iskoláját 1942- ben alapították.