Itt található az a régészeti rezervátum, amely egy õskori vár ma már alig észrevehetõ nyomait hivatott megóvni. A területet - amint látható - ma erdõ borítja.

      A vár alaprajza tojásdad alakú, 46 m hosszú és 27 m széles. A nyugaton, délen és keleten meredek hegyoldalakkal védett kiemelkedést földbe, agyagba rakott, 1,8 m vastag kõfallal vették körül. A vár északról, a vulkáni plató felõl könnyen megközelíthetõ, ezért ebbõl az irányból még két földsánccal is megerõsítették. Napjainkban ezeknek a sáncoknak a nyomai láthatók.

     A vár elsõ leírója Orbán Balázs volt, a XIX. század derekán, aki „kicsiny sasfészeknek” nevezi a Székelyföld leírásában. Falakat már õ sem látott, de az alapok még jól kivehetõek voltak. Õsi székely várnak tartotta és a hozzá fûzõdõ mondákat is ismertette mûvében. Régészeti ásatásokat 1946-ban Székely Zoltán, 1956-ban Ferenczi Géza régészek végeztek a vár területén. Elsõsorban kerámia leletanyag: fazekak, csészék, tálak töredékei kerültek felszínre, melyeket plasztikus bordadíszek, geometrikus mintázat és vörös, illetve fehér festés díszített. A várat kerítõ falnak csak alapozását találták meg, mely átégve, 40 cm magasságig a talajban megmaradt. Megmunkálatlan kövekbõl, sárral rakták össze, mésznek semmi nyomát nem találták. Az elsõ és második sánc között néhány hamvasztásos urnás temetkezés is napvilágra került. Középkori élettevékenységre utaló leletek nem kerültek elõ a vár területérõl.

     A régészeti leletek alapján dák vár lehetett, mely a késõ vaskorban épült, Kr.e. I. - Kr.u. I. század közötti idõszakban. Amikor a rómaiak Dáciát a II. században elfoglalták, a várat lerombolták és felégették. Azóta soha nem épült újjá.

     A Várdombon vonul végig az „Ördög útja” is, mely része a Székelyföldön végigvonuló rejtélyes töltésvonulatnak. Ennek a gyepûhatárnak a kutatása már a XIX. században elkezdõdött. Eleinte a római Dácia határvédelmi limesének tartották, az utóbbi évtizedek régészeti kutatásai azonban igazolni látszanak, hogy a kora középkori Magyar Királyság keleti határvédelmi rendszerének részét képezte. A kutatások során elõkerült régészeti leletek alapján a XI. század végén – XII. század elején készülhetett.