December 28. - Aprószentek napja

FRONTPAGE_NO_TRANSLATION_AVAILABLE

            Aprószentek napja a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe, azoké, akiket Heródes a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. A fiúgyermekek megvesszőzésének szokását a betlehemi kisdedek szenvedéseire vetítik vissza, a lányokét pedig azzal magyarázzák, hogy Betlehemben a fiúgyermekek haltak meg, és ezért ilyenkor a lányoknak kell szenvedni. A vesszőzés szokásának kettős magyarázata van: egyrészt pogány termékenység- és egészségvarázslással függ össze, másrészt a bibliai történettel kapcsolatos. A világi források már a 15. századtól tudósítanak a vesszőzésről, az egyház a 16. században említi a vesszők megszentelését. Az ilyen vessző vagy belőle font korbács a betegséget hárította el.
Az aprószentek napi vesszőzést aprószentekelésnek nevezik. A vessző mindig borsika fenyőág volt és ma is az a falunkban. Az aprószentekelés még napjainkban is élő hagyomány a faluban.
A legények nem aprószentek napján, hanem azt a napot megelőző éjszaka mennek a lányos házakhoz zeneszóval. A kisfiúk pedig az ünnep napján járnak a kislányokhoz. A reguta -katonaköteles- legények népviseletben járnak aprószentekelni, 10-15-ös csoportokba csoportosulnak és éjfél körül indulnak a lányos házakhoz szalagokkal feldíszített borsika ággal és zenész kíséretével. Már a kapunál elkezdődik az éneklés. A második ének után a lány felkapcsolja a villanyt a házba, jelezve, hogy fogadja az aprószentekelőket. A legények kopogtatnak az ajtón.
Bentről a házigazda kérdi:
            „Mondd meg kedves barátom, honnan jöttél,
            Ajtómon zörgetni ily bátran, hogy mertél?
            Nem félsz, hogy házigazdának nehézségére fogsz válni?”
Akkor a legények azt felelik:
            „Mi kedves barátom, jöttünk Názáretből,
            Tiberius császár parancsolatára,
            az egész éjszakára egy kis szállást adnának,
            bizony megfizetné az egek ura.”
Bentről azt felelik:
            „Hát kedves barátom, a városon kívül van egy rongyos istálló,
            oda szoktak szállni az idegenek.”
Kívülről felelik:
            „Óh, kemény kőszikla, hasogatott bükkfa,
            még a pogányoknál is volna annyi képesség,
            hát benned, hogy nincsen emberi keresztény.”
Majd a bentiek egy pár találós kérdést tesznek fel, ha megtudják fejteni, akkor beengedik őket. Az aprószentekelők a következő verssel köszöntenek be:
            „Úr Istennek legyen hála, hogy megengedte érni Krisztus születése napját, és azt elengedte tölteni. Felvirrasztott úgy, mint Szent István vártanú napjára, s azt is elengedte tölteni. Felvirrasztott úgy, mint Szent János evangélista napjára, s azt is elengedte tölteni. S most felvirrasztott úgy, mint Aprószentek napjára, és e szent napot kívánjuk tisztelni.
Míg sűrűn van a csillag az égboltozaton, annyi áldás szálljon mindnyájunk számára.
A mai nap virágzik, kinek a szerencse hűséggel áldozik. Kérünk, kedvezzen ártatlan életnek, virrassza fel napját e boldog menetnek, hogy többször is érhessük sokaknak kedvére, önöket tisztelő seregeknek örömére, hogy többször is érhessük Aprószentek ünnepét.
Jézus neve dicsértessék!
Elmaradtunk Heródes katonáitól, egy kicsi mustármagot hordozunk; megengedi a házigazda, hogy elhintsük?”
Ezután a feldíszített borsika ággal a leányt, majd a házigazdát és a család tagjait megveregetik, hogy egészségük jól szolgáljon az elkövetkező esztendőben. Megkínálják a legényeket borral, pálinkával, diós-, mákos kaláccsal. Nem szabad sokat időzni egy helyen, mert illetlenség volna, ha nem érne el minden legény virradat előtt a szíve választottjához.
Nappal a gyerekek szoktak járni, akik nem énekelnek, hanem verset mondanak. Őket is megkínálják süteménnyel, és egy-egy helyen még pénzt is adnak.
Íme néhány vers, amelyet a fiúk szívesen mondanak aprószentek napján:

            „Örvendetes nagy nap Krisztus születése,
            melybe Szent István életét végezte,
            Szent János pedig példáját követte,
            mivelhogy, Heródes jobb szentjét ölette.
            Heródes király ily hatalmasan mondá:
            Nem áll az semmibe! Katonáim álljatok
                        rendjébe!
            Mária sírva kiáltá:
            Oh, hatalmas Isten, mindenek bírája,
            ki vagy életünknek fő kormányozója,
            szerelmes fiadat ne engedd véletlen halálra!
            Így menté meg Isten a kisded Jézuskát,
            nem hagyá elveszni ártatlan báránykát.
            Kiket megöletett száznegyvennégyezeret,
            rendelj nékik a mennyben szent országot
                        és külön koronát!
            Kik itt jelen vagytok, szívemből kívánom,
            e ki világból kimúltak ítélete napján
                        jobb felől álljatok,
            s a kicsi Jézuska legyen pártfogótok!

            Az aprószentekelők elindulának száznegyvennégyezren,
            mi is elindultunk annak emlékére!
            Nem lándzsákkal, nem botokkal,
            hanem szép hajlandós vesszőkkel.
            Meghajtjuk vesszőnket, ébresszük versünket,
            régi szokás szerint öreg embereket,
            öreg embereknek ékes gyermeküket.
            Egy kicsi mustármagot hoztunk,
            el szabad-e hinteni?
            Kit ágy alá, kit pad alá,
            kit a lányok szoknyája alá.
            Kérjük a lányt a kör közepébe.”
                        Lejegyezte Kalapács Botond 5.a. osztályos tanuló.

            „Dicsőség, dicséret a mennyben Istennek,
            Áldás és békesség földön az embernek.
            Ezelőtt négy nappal így hangzott az ének.
            Örvendett az angyal, örvendett az ember.

            Áldott legyen az az istálló, melyben megváltónk született.
            Két éves koráig szépen nevelkedett,
            De Heródes császár ez hatalmát bántotta,
            Mert született Jézus, a világ megváltója.

            Irigy haragjába így gondolta magát,
            Hogy a csecsemőknek levágassa nyakát.
            Száznegyvennégy ezen ártatlanok vére,
            Hatolt fel az Istenhez, fel a magas égbe.

            Emlékezzék meg az ember a mai szent napról,
            Hogy ma van Aprószentek napja.
            Hogy mi is egy szóval azt tudjuk mondani,
            Hogy Aprószentek napját meg fogjuk tartani.

            De nem fegyverrel s karddal,
            Hanem egy kis hajlós vesszővel,
            S a házigazda beleegyezésével.”
                        Lejegyezte Sebestyén Elemér István 4.a. osztályos tanuló.

            „Apró szentek darabos szentek
            Dávid, Dávid korcsolyázik,
            Korcsolyája elromlott
            Fúrja, faragja, és mégis
            Faragatlan hagyja.
            Elmaradtam a Heródes katonáitól.
            Egy kicsi mustármagot hordozok.
            El szabad-e hinteni?
            Apró szentek, Szent Dávid,
            Éljen maga sokáig.
            Gyolcs ingbe, gatyába,
            Holta után mennyországba.”
                        Lejegyezte Péter Ede 4.a. osztályos tanuló.

Részlet : Ilyés Katalin tanítónő dolgozatából 2003

SEO by Artio