|
Statisztika |
|
Vizitatori: 871193
|
|
Mondák, legendák
|
Legende |
|
Legenda cetăţii Zetea
Conform datinei,
cetatea a fost construită de un om foarte bogat Zeta, imediat după ce ungurii
au trecut la religia creştină. Zeta a avut un castel mare şi strălucitor la
poalele dealului, în satul Cseleháza, aşezarea străbună a localităţii Zetea. A
dărâmat castelul până la temelii şi a
construit sus, pe vârful dealului, un nou castel, o adevărată cetate, ca să nu
poate fi obligat să devină creştin.
Zeta avea două
fete şi un băiat. Fetele locuiau în cetate, iar băiatul venea foarte rar acasă:
era plecat în războaie, unde lupta vitejeşte. Mult timp nu a ajuns acasă nici o
veste despre el. Odată, pe neaşteptate, s-a întors, dar deja a trecut de la
vechea religie la creştinism. A încercat să-i convingă şi pe ai săi, dar tatăl
său mândru l-a blestemat pe fiul său care a renegat vechea religie, precum şi
zeul noii credinţe. În acel moment s-a auzit un tunet enorm, stânca pe care era construită cetatea s-a
clătinat, cetatea mândră s-a dărâmat, rămânând sub dărâmături tatăl şi cele
două fete. Băiatul a rămas nevătămat, sărind cu calul de pe stâncă.
Imensa avere a
castelanului a rămas sub dărâmături şi acolo se află şi astăzi. O uşă grea din
fier împiedică accesul la comoară. Această uşă se deschide în fiecare an,
pentru câteva minute, în noaptea zilei de Sfântu Gheorghe.
Au trecut multe
sute de ani, şi, în noaptea de Sfântu Gheorghe, mulţi oameni şi-au încercat
norocul, dar nimeni nu a mai ieşit de acolo. Toţi au vrut să scoată comoara întreagă,
dar până când au adunat comoara, uşa s-a închis. Cei rămaşi înăuntru nu au mai
văzut razele soarelui. Acum vreo 200 de ani, a trăit un om , pe nume Botházi, care a hotărât să intre în pivniţa castelului
dărâmat, pentru a scoate numai o traistă
de aur de acolo. A venit ziua Sfântului Gheorghe, uşa a început să
arunce flăcări uriaşe şi imediat s-a şi deschis cu bubuitură teribilă. Botházi
era acolo la timp şi a intrat în tunelul ce ducea spre comoară. În mijlocul
pivniţei era o grămadă mare de aur, iar cele două fete ale sale brodau lângă
comoară. Botházi începuse să umple repede traista, dar lăcomia nu l-a lăsat în
pace. Începuse se umple şi căciula şi buzunarele cu aur. A fost dezmeticit doar
când fetele l-au întrebat, dacă vrea să rămână cu ele. Alerga cum putea din
pivniţă, dar când deja cu un picior era afară, uşa s-a închis brusc prinzându-i
glezna cealaltă. A reuşit să scoată o parte din comoară, dar şi-a pierdut un
picior. S-a îmbogăţit repede, dar nu a fost binecuvântat de Domnul: cum a venit
s-a şi dus averea. Lui Botházi nu i-a rămas nimic din bani, numai porecla „Botházi cel şchiop”.
De atunci nimeni
nu mai tulbură liniştea fetelor din pivniţa cu comoară de sub ruinele cetăţii.
|
|
|
A Fűzkút mondája |
|
|
FRONTPAGE_NO_TRANSLATION_AVAILABLE
A kút valahol a Cselében van, a falu régi helyén. Csodálatos forrás az még ma is: sohasem fogy ki, vize a legmelegebb nyárba is nagyon hideg, s körülötte mindig zöldell a fű s néhány bokor. Ez a forrás valamikor tisztavizű kút volt, s mellette állt egy hatalmas fűzfa, ami szinte befedte. Ezért nevezték fűzkútnak.
Sokszáz évvel ezelőtt a falu még kicsi volt, s szinte mindenki onnan vitte a vizet. A tatárok közeledtének hirére megmozdult a falu. Mindenki menekitette kicsi vagyonkáját. A falu vénei azon tanakodtak, hova rejtsék el a harangokat és a sok egyházi drágaságot.Végül is úgy döntöttek, hogy a Fűzkútba rejtik el a harangokat és a falu egyéb kincseit. Egyesek még a pénzüket is vasládába zárva a vízbe dobták.Valahánnyan azt remélték, hogy a tatárok elmenetele után kiszedik a harangokat és minden egyebet.
De nem így történt. A tatárok felégettek a falut: sokan meghaltak, a prédálók keresték a harangokat, kincseket, szentségeket: nem találták. Vallatták az embereket. Az asszony félelmében elárulta a titkot. A tatárok a kút felé iramodtak. Horgas fákkal, karókkal kavarták a vizet. Nagy köveket dobtak, hogy megcsendüljön a harang. Meg is csendült. Beleugrottak a vízbe, de nem tudtak az aljára érni, mert mindig lejjebb süllyedt. Sokan a vízbe fulladtak. A tatárok tizenkét szekér kővel és tizenkét szekér ággal rakták meg a kutat s felette a földet is elegyengették. A nagy fát is kivágták és ágait elégették.
A vizzsatérő lakosok sokáig nem találták meg a kutat. Egyszer aztán a gyökere az öreg fűznek zöldágat hajtott. Lassan sötétebbzöld fű kezdett nőni a kút helyén, s egy idő után forrás fakadt. Sokan probálkoztak a kincsek kiásásával, de az mindig lennebb süllyedt a földben. A forrás azonban ma is megvan, de hogy a régi kúttól mennyire található, azt nem lehet tudni.
Biró Árpád (dancsói) szerint most látható a Fűzkút azon a helyen, ahol az 1200-as években volt Zetelaka a mai Csele dűlőben. A Fűzkút egy halvány domb szélén van éppen ott, ahol a tatárok azáltal elpusztított templom állott.
A monda szerint ezen a helyen ásták el a templom harangját. Az elásott harang körül víz fakadt, amely a harang kerületének megfelelően állandóan forrik. Tehát a monda szerint az akkor elásott harang körül folyik a Fűzkút vize.
A jelenlegi nevét onnan kapta, hogy a forrás körül fűzfabokrok honosodtak meg. A régi öregek elbeszélése szerint az akkori falu papja elmenekítette a könnyebben mozgatható tárgyakat, amelyeket a falutól keletre (a régi falutól), a Dorma ormojában levő három halom egyikében titokban rejtették el, de azt a mai napig sem lehet tudni, hogy melyik halomban.
|
|
|
A sósvíz-kútja mondája |
|
|
FRONTPAGE_NO_TRANSLATION_AVAILABLE
A régi kúttól (Fűzkút) keletre és a mai Zetelakától északra a Nagy-Küküllő partján van egy domb. A domb alatt van a sósvíz kútja. A vize sós. A régmúlt ínséges esztendőkben, amikor nehezen lehetett az állatok részére a sóhoz hozzájutni, innen biztositották a sósvizet. Ezt a területetnagy kiterjedésű nádas, ingovány vette körül. A régi öregek ezt a helyet "lüdérctanyának" nevezték el, mert minden éjjel itt látták elvonulni a lüdérceket, különböző tüzek formájában. Ez a jelenség nem volt más, mint a mocsárgáz feltörése: a gáz a levegő oxigénjével való érintkezés pillanatában lángralobbant és különböző fényű tüz alakjában vitte tovább a szél.
|
|
|
A cégéres-kút mondája |
|
|
FRONTPAGE_NO_TRANSLATION_AVAILABLE
A mai Zetelakától északra kb. 4-5 km-re a Bükkalja (Bikaalja) külső szélében az erdős területen van egy "Cégéres" nevet viselő kút.
Ennél a kútnál volt a múlt idő betyárjainak, a ló- és marhatolvajoknak a találkozó helye. Itt adták vagy cserélték el a lopott lovakat, szarvasmarhákat. A Cégéres-kútnál sok jó vásár után, nagy áldomásokat ittak – beszélték nagyapáink,dédapáink. A név onnan ered, hogy ennél a kútnál mondta az egyik egykori híres ló- és marhatolvaj, miszerint:- Én mindig olyan lovat vagy szarvasmarhát viszek eladásra, hogy az egész ló- és szarvasmarhavásár "cégére" lehetne.
A Cégéres-kút helyén ma egy bővizű forrás van: csillogó, üde, friss vízzel kinálja az arra járó, a körüllötte pihenő embereket. De ezek az emberek ma már nem azért telepednek ide, a kút köré, hogy állataik megpihentetése utján útjukba vegyék az Oroszhegy, Szentkirály, Korond, Parajd vagy Szováta mezején tartandó állatvásárokat.
|
|
|
|