Zetelaka a XVII. Század elején kiváltságos nagyközség volt. Kiváltságát Jakab Elek – Udvarhely vármegye történetírója – a következőképpen mutatja be:

„Zetelaka is olyan kiváltságos szabad székely község volt, amely egy időben beligazgatása és igazságszolgáltatása tekintetében önkormányzattal bírt. Legelső írott kiváltságát Bethlen Gábor fejedelemtől kapta 1622. szeptember 25- én, kihirdettetett 1630. március 11 - én az Udvarhely közgyűlésén. (...) E falu lakosai – így szól az előzmény – olyan kopár havasi vidéken laknak, hogy a mindennapi eledelüket is alig tudják megszerezni, ezért őket és utódaikat, hogy inkább gyarapodhassanak, minden rovattól, adó és kamarai nyereségtől, úgy minden hadi szemle, s rendes és rendkívűli hadi szolgálat alól kimentesítette olyan feltételek alatt, hogy a fejedelem és a fejedelem utódai számára évenként 100.000 zsendely szállítassék Fehérvárra, hogy jólétük növekedjék, s ők az ország nagyobb hasznára legyenek, következő szabadságokat és előjogokat adok nekik és utódainak:
1)    Udvarhelyszék kapitányaitól és királybíróitól függetlenek s a fejedelem fehérvári gondviselőitől függjenek, de azoktól is csak védlevél értelmében. Udvarhelyszéki tiszteknek nyomozást tartani, tőlük bírságot venni nem szabad, ne legyen köztük büntetés joga, csak a fehérvári gondviselőknek.
2)    Szabad egy bírót (királybírót – iudex regiust) és 12 esküdtet választani szokásaik és rendszabályaik szerint.
3)    A 25 forintos pénzügyeket végleg elintézhetik, ha azt meghaladja az ügy, akkor is csak felsőbb jóváhagyásra.
4)    Senki közülük jobbágyságra magát le nem kötheti, földjére jobbágyot nem telepíthet, a közteher alól sekit ki nem válhat. Aki ezt tenné fogassék el, ha valaki elszöknék, öröksége és ingóságai, javai foglaltassanak le a község számára.
5)    Udvarhelyszék tisztjeinek bármilyen fizetési vagy szolgálati rendelete és kényszerítése ellen magukat oltalmazhassák, s közbeni magaviseletükért csak a fehérvári udvarház gondviselője előtt legyenek felelősségre vonhatók.”

I.     Rákóczi György fejedelem  1631. junius 16 – án Gyulafehérváron kiadott kiváltságlevele megerősíti Zetelaka kiváltságát.

II. Rákóczi György fejedelem (1648-1660) Udvarhelyszék kapitányának, fő- és alkirálybíráinak, esküdt táblabíráinak és a zetelaki tiszteknek, hogy Zetelakán Antal Péter és Péter Ferenc özvegyeinek ősi örökségük, melyet mint az illetők panaszolják, Bethlen János erőszakkal foglalt el, ha valóban az övék, adassék vissza: Kelt Szeben alatti tábor, 1660. január 26.

Zetelaka kiváltságát később Apafi Mihály, majd I. Lipód király és császár is megerősíti. „Zetelaka Udvarhelyi székely község kiváltságleveleit, melyet kiadott Bethlen Gábor 1622-ben, megerősíti I. Rákoczi György (1630-1648) és Apafi Mihály (1662-1690) fejedelem, 1701. ápr. 18-án Bécsben elfogadja és megerősíti I. Lipód király és császár (1657-1705). I. Lipód megerősítő kiváltságlevele felsorolja azok nevét is, akiknek közbenjárására az kiadatott. Így: Bíró András királybíró, Tornay György albíró, id. Bíró Ferenc és ifj. Ferenc, id. Bíró György, Tornay Mihály, Sebestyén István, György Márton, Jakab György, Karácsony György, Nagy Boros István, Kis Boros György székülők, valamint Deák másként Csíki György zetelaki jegyző, mindannyian zetelakiak.

Mindezek ellenére 1703-ban a szék tisztségével erőszakolt egyezségre kellett lépniük, amely 75 ökör után fizetendő 375 forint évenkénti adó elvállalására szorította a falut.
Az így jogtalanul kirótt adójárulék ezután mind szaporodik: hovatovább mind több és több adót követelnek Zetelakától. Így 1755-ben zsendély szállítási kötelezettségünket évenként fizetendő 1550 forinttal váltják meg. Tíz évvel később, 1765-ben azzal az ürüggyel, hogy 1703-ban a székkel tett egyezség által önmaguk csonkították meg kiváltságukat, minden előjogtól megfosztották a falut, s a szék tisztsége alá rendelték. Természetesen ebbe nem nyugodtak bele a zetelakiak, és minden erejükkel azon voltak, hogy kiváltságaikat visszanyerjék.